Az ésszerűség szerepe az emberi életben

Az emberi ésszerűség természete - működése, hatásai és következményei - áll érdeklődésem középpontjában az elmúlt közel ötven évben. Amikor meghívtak, hogy tartsam meg a Harry Camp-előadás-sorozatot a Stanford egyetemen, azon gondolkodtam, vajon tudok-e még újat mondani a témában. És ha még akad is ilyen terület, nem térképezték-e fel teljes mértékben olyan, a Stanfordon tanító barátaim, mint Kenneth Arrow, James March és Amos Tversky - hogy csak néhányat említsekazok közül, akik ennek a területnek egyik vagy másik részével foglalkoznak. Félretéve ezt az aggodalmat (bár jogosságát nem feledve), elhatároztam, hogy a lehetőséget arra fogom felhasználni, hogy néhány olyan, kevésbé ismert kérdést tárgyaljak, amelyek számomra fontosnak és érdekesnek tűntek, de korábban nem nagyon foglalkoztam velük. Különösen három téma érdekelt: az ésszerűségnek az intuícióhoz és az érzelmekhez való viszonya, az ésszerű alkalmazkodás és az evolúció közötti megfeleltethetőség és a korlátozott racionalitás hatásai a társadalmi és politikai intézmények működésére. A következő fejezetben ezekkel a témákkal foglalkozom a korlátozott racionalitás általános nézőpontjából. Hálával tartozom a Stanford egyetemnek azért, hogy lehetőségem volt megírni ezeket a sorokat, és azért a vendéglátásért és ösztönzésért is, amelyben mindig részem van, ahányszor csak a Stanfordra látogatok. Hálás vagyok Donald T. Campbellnek, Richard C. Lewontinnak és Edward O. Wilsonnak, akik a második fejezet első változatához nagyon értékes megjegyzéseket fűztek, bár ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a végleges változat minden gondolatával egyetértenek. Hálásan köszönöm a segítséget nekik is, sok barátomnak is, akik segítettek, hogy alaposan megismerjem az evolúciós elméletet és egyéb, e tanulmányban szóba kerülő témákat. H. A. S.