A "zsidókérdés" megoldhatatlansága - Avagy: Mért születtem hébernek, mért nem inkább négernek?

Heller Ágnes írja többszöri utánnyomást megért könyv második kiadása elé:
Vannak könyvek, amelyek nem avulnak el. A "zsidókérdés" megoldhatatlansága maholnap tizedik esztendejét betöltő írásom ezek közé a könyvek közé tartozik. Tartok attól, hogy sosem fog elévülni.
Könyvecskémben azt kívántam érzékeltetni, hogy "zsidókérdés" azóta létezik, amióta a zsidóság létezik. Ugyanakkor a zsidóellenes érzelmek és azok kifejezései átalakulnak, mutálnak, bár végleg nem szűnnek meg. Felidéztem, sorjában a görög-római judeofóbiát, a keresztény antijudaizmust, hogy eljussak a modern antiszemitizmusig. Majd végigkísértem a zsidóellenes érzelmek és előítéletek alakulását az antiszemitizmus történetében.
...akadnak még tradicionális országok, amelyekben az antiszemitizmus régebbi variánsa is dívik, mint például Magyarországon. Itt még lehet a parlamentben hivatkozni a vérvádra, a zsidókat vagy "komcsikként", vagy "liberálisokként" szidni, hazafiatlansággal vádolni, vagy azt sejtetni, hogy még most is, a holokauszt után is, "túl vannak reprezentálva" az értelmiség és az üzleti pályákon.
Nyugaton ez a fajta antiszemitizmus már csak a harmadik hegedűt játssza, kihalófélben van. Helyét az "új antiszemitizmus" töltötte be, ahogy a ma uralkodó antiszemita hullámot Nathan Saranszkij, az egykori refuznyik, ma izraeli államférfi, megnevezte.
Könyvemben beszélek az Izrael-ellenes kritika álarcában megjelenő "új antiszemitizmus"-ról is. Erről ma valamivel többet kell mondanom...