Tükörjáték

Részlet a könyvből:


Lassan száll fel a köd, már kivehetők a legfelső emeletek, de a tetők helyén még vatták foszladoznak. A buszok zaja elől befordulnak a Landler Jenő utcába. Sefcsik határozott lépésekkel tart egy üzlethelyiség felé. Bándi követi. Repülőgép zúg a magasban. Már bent vannak a cukrászdában. Homályos helyiség, szívalakú asztalkákkal. Meleg. A pult az eszpresszógép vonalát felvéve meggörbül, s szinte beszalad a függöny mögé. Az ezüstös masina egyre erősödő sistergéssel apró gőzpamacsokat lök ki magából. Ezt a reggelt a gőzre komponálta Sefcsik; a köd, a fürdő, s most a cukrászda kávéillatú párái mind-mind lógásuk homályló fedezékei.
    - Hol a bélyeg?! - bugyborékol egy hang a sarokból, előbukkan a gubancos, fehér haj, a nyaknál megtörik, és "S" betűben folytatódik, az utolsó csigolyánál kezdődik a láb, de az asztaltetők és széklábak összezilálják és valószínűtlenné kanyarítják a test vonalait; kérdőjel hajol Sefcsik fölé, két kéz kapaszkodik a vállába, mintha fojtogatna.
    - Itt van, Herbert bácsi.
    A fiú kinyitja táskáját, celofán borítékot húz elő. A kérdőjel megragadja a borítékot és visszakacsázik a sarokba. Leülnek. A pult mögül karcsú lány emelkedik fel, hozzájuk lép. Arca fehéren világít. Sefcsik hangja meglágyul...