A halál kilovagolt Perzsiából

Hajnóczy Péter új kisregényében összeolvasztotta két novellás kötetének néhány jellegzetes motívumát, nagyobb epikai forma komponálására használva fel írói tapasztalatát. A kisregényben is megjelenik a novelláról novellára vándorló, jóhiszemű, szorongásos fiatalember, aki makacsul kísérletezik a társadalomba való beilleszkedéssel, de őszintesége, természetessége, szuverén lénye megbotránkozást, furcsállkodást, nemegyszer gyanakvó elutasítást vált ki. Megjelenik a szabadság groteszk szimbóluma: az ital, megjelenik a keserves fizikai munka és a strand, amely itt is az életöröm, az idill helyszíne.
Két időben játszódik a regény; múlt és jelen összehangzásának váltóin fordul át egyik időből a másikba a történet.
A jelen: egy fiatal író küzdelme saját gyengeségével, az önmaga elől való menekülés vágyával. A múlt: kora fiatalsága, amikor még szabad és bátor volt, éppen csak meglegyintette az elgyávító tapasztalat. Szabad és bátor volt, annak ellenére, hogy szorongva alávetette magát egy lány akaratának, és lesújtotta a köztük lévő társadalmi különbség. Valószínűtlennek látszott ugyan, hogy sikerülhet életkísérlete, melynek során nem iskolai és egyetemi évfolyamok lépcsőin kapaszkodik a célja felé, hanem szabálytalanul, nagy kerülővel, vállalva szabálytalan természetét, de csírájában benne volt a lehetőség: a sikeré, igaz, hogy egyszersmind az önrombolásé is.
A két idősík párhuzamos haladása egy sors felnövekvését kíséri: a jó és a rossz lehetőség útját a fiatalember életében.