Fejezetek a filozófiai gondolkodás történetéből

"Sem a történelem, sem a filozófiatörténet folyamatossága nem ragadható meg csupán abban, hogy az események, illetve a gondolatok valahonnan valahová tartanak. Fontos ismerni a belső mechanizmust is, például azt, ahogy az újban mindig megtalálhatók a régi, a megelőző gyakorlatok, világlátások maradványai. A könyvben elsősorban a régi és az új kapcsolódásait szeretném felmutatni. Ehhez képest az, hogy az egyes iskolákról, filozófusokról kialakított jelenlegi értelmezéseim mennyiben találkoznak az Olvasó jelenlegi felfogásával, csak harmadlagos fontosságúnak tűnik a számomra. Életútjának előrehaladásával ki-ki megtapasztalja majd - ami engem illet, már múltidőben szólhatok erről -, hogy az általunk megélt történelemrészlet, illetve a benne szerzett személyes tapasztalataink, élményeink függvényében miként változnak egyes gondolkodók s műveik iránti vonzódásaink és ellenérzéseink. Az is érthetővé válik előbb vagy utóbb, miért határozzák meg a filozófiát mind tudományként, mind művészetként, s még az élethez való sajátos egyéni, kritikai viszonyulásként is. Elég például Senecát, Augustinust vagy Nietzschét a különböző életszakaszainkban úrjraolvasnunk, hogy belássuk ennek az állításnak az igazságát. De persze nemcsak filozófiai művekre érvényes ez, hanem szépirodalmi művekre, drámákra, filmekre is." - Részlet az Előszóból