Nagy Lajos király I-III.

Tíz évvel a Fekete vőlegények kiadása és átütő sikere után, 1937-ben már neves íróként jelentette meg Gulácsy Irén hatalmas történelmi regényét, a Nagy Lajos királyt.
Az 1380-as évek végén játszódó történet két fő szálon fut: Anjuou Nagy Lajos uralkodásának csúcsán, országának soha nem látott preosperálás idején szörnyű titkot rejteget: lepráját. A betegség nem derülhet ki, mert aláásná uralkodói tekintélyét, és nem hatalmasodhat el rajta addig, míg be nem fejezte és meg nem szilárdította birodalma vívmányait. Még feleség, Kotromanics Erzsébet sem tud Lajos bajáról és a király küzdelme mellett hogy a betegség terjedését lasítsa, építőmunkáját bevégezze ez a cselekmény másik szála: Erzsébet attól szenved, hogy férje számára érthetetlen okból elfordult tőle és gyermekeitől
A regény Gulácsy tehetségének minden jellegzeteség legjobb formájában bomlik ki: írói eszközeinek gazdaságossága, archaizáló nyelvének színessége, hajlékonysága. Meglepő alakteremtő ereje: különösen plasztikus Erzsébet, az esendő, sorsával hadakozó nő, érzékeny, szerető asszony, s ugyanakkor kicsinyes, bosszúszomjas, gőgös és hisztérikus teremtés.
Lajost királyi gondjai, betegsége és a királyné iránti aggodalom mellett még valami nyugtalanítja: elbizonytalanodó hite az isteni gondviselés jelenlétébe. A regény mellékalakjai- a király mellett őrködő, humanista orvos, Radlicza, a hatalmas, bátor, ám a politizálásban nem kellően előre látó, Nagy Lajost államfői gondjaiban követni képes Garay nándor: a királylányok gyermekifjú jegyesei: Vilmos és a durva, vad Zsigmond: Lajos idős, bohókás, szeretnivaló, léhácska anyja, aki megcsonkított kezén viseli Zách Felicián kardcsapásának emlékét -egytől egyig pompás figurák.
A regényt hatalmas, tablószerű jelenetek: bálok, vacsorák, népünnepélyek, vadászatok, Szent Pál ereklyéje bevonulásának leírásai gazdagítják, melyek Gyulácsy néprajzi, történelmi kutatásainak eredményeképpen, szinte módszeresen mutatják be a kor szokásait, tárgyi világát, jogi államismereti rendszerét, társadalmát.