Szerelem, megvetés és reménység - Véssey Gábor rajzai

Véssey Gábor festő- és grafikusművész hitvallása szerint minden műalkotás, minden művészet alapja a költőiség. (Ez korántsem szokványos teória: éppoly különös, mintha egy költő alapvető meghatározóként a festőiségre hivatkozna.) Az áradó érzelmi gazdasággal éltetett, a fantáziavilágba emelkedő, fölemelő szépségekkel és megrendítő rútságokkal áthatott, lírai hangvételű, eruptiv művek alkotója talán ezért vonzódik oly erősen a szövegekhez, a költészethez: a közelmúlt másfél évtizedében számos irodalmi kötődésű-inspirációjú alkotása, alkotáscsoportja, ciklusa keletkezett. A magyar rajzművészetben, a magyar grafikában rendkívül fontos szerepe van az irodalmi művekhez kapcsolódó, nyomtatásban sokszorosított, nagy példányszámban megjelentetett képi ábrázolásoknak: az 1960-as, az 1970-es évek magyar művészetének grafikai kibontakozása és virágzása egyértelműen a könyvillusztráció ágazatához köthető - ezúttal csak Kondor Béla, Csernus Tibor, Rékassy Csaba, Gyulai Líviusz vagy Réber László és Szemethy Imre alkotásaira emlékeztetünk..