Láttalak, elmeséllek - Arcképek és emlékezések

Nem valamiféle bosszúállás történik itt? Gosztonyi János benyújtja a számlát mindazoknak, akiket irigyel vagy valaha ártottak neki? Nem, nem ez történik. De ha ez történne, miért volna olyan nagyon csodálkozni való? Miért olyan borzasztó, ha az ember nem baltával és nem is géppisztollyal, mindössze fogalmazással torolja meg vélt vagy valós sérelmeit? Miért lenne bun? Legfeljebb szokatlan a föld e sarkában. Itt keserűen, elhallgattatva szokás elmúlni, legjobb esetben egy-egy megszépítô nekrológ kíséretében, amely technikai okokból már nem enyhít fájdalmainkon. Legyen hát akár bosszúállás a neve. Nem szégyen a bosszú, ha hasznos. Hogy mit használ? Energiájával, mert az van neki, az egyensúly irányába hat. Megcibálja némely felpántlikázott pántlikáit. Kérdőjellé görbít néhány könnyelműen, vakságból és tudatlanságból odaajándékozott felkiáltójelet. Megédesíti az elmúlást. Hallgassatok rám: ne elkussolva távozzatok innen! Kövessétek a példámat, emberek! Vitázni senkivel sem fogok. Sem védekezni, de még nyilatkozni sem. Ami írás errôl az enyémrôl megjelenne, el nem olvasom. A kagylót két nem tetszô szó után leteszem. Ha levél, tépem szét. Minden egyéb reakciót abban a szilárd meggyőződésben vállalok, hogy igazmondó szándékom várható következménye.