Alkatrészhullás - 2005-2009

"2006. február 11-én meglepetés ért: hat varázslatos verset olvastam egymás mellett egy hetilapban, az ÉS-ben. Görgey Gábor írta őket. Meglepődtem és megörültem. Görgey Gáborról tudtam: költőként indult, de az utóbbi évtizedekben inkább színházi tevékenysége és prózája keltett figyelmet. A közelmúltban kitérőt tett a politikai pályafelé, miniszterkedett. A poéták kevély társasága alig tartotta már költőként számon. Annyi bizonyos, hogy a pályatársak eddig nem a goethei derűsbölcs, letisztult dalformák hírnökét tisztelték benne. A hat vers, ez a hat feltűnés nélküli tünemény, semmi kétség, a súlyos és könnyed öregkori Goethe-versek mintáit eleveníti fel. A költemény egyszerre száll és zuhan, áttetsző és sűrű, felderít és megüt. Mivel ilyen erős vershatás az elmúlt években nem sok ért, töprengeni kezdtem azon, mi tesz remekművé egy-egy rövid mutatványt. A testi hanyatlás ábrázolása önmagában nem gerjeszt művészi hatást. De az ernyedtség itt művészi erővé alakul. A poéta nyílt beszéde, amely azonban nélkülözi a hatásvadász és obszcén elemeket, a megsemmisülés adatait lajstromozza a versekben. Az elmúlást női lidércalakok figyelik: halálangyalok, szerelmek, a végzet nőalakjai, mégpedig úgy, hogy a szövegek utolsó fontos pontján jelennek meg. A hat vers tehát az elmúlás, a leépülés jegyeit pergeti elénk."-Részlet az előszóból