Adria szirénje - Utolsó jelentés Atlantiszról

Görgey Gábor a magyar irodalom meglehetősen tarka kaleidoszkópjának egyik különleges kristálya. Excentrikus stílusművészek, formabontók és formaújítók közt ő megmaradt elbeszélőnek, aki - Camus szavaival - „megteremti univerzumát". Aki ebbe az univerzumba belép, azt csillogó kékség fogja körül, és a hervadás édes illata, mint amikor régi fotóalbumokban lapozgatunk. Egy süllyedő világ színterein járunk, egy letűnt világ figurái vesznek körül. A regény lelkileg hontalanná vált hőse, Topporczy Ádám, mint osztályidegen túlélője a kommunista évtizedeknek, az 1990-es nagy változáskor felhág élete legmagasabb pontjára, ahonnét szabad kilátás esik a tenger és az ég egymásba mosódó, szelíd kékjére. Görgey mondja a legszebb mesét a halálról, amit valaha is olvastam. A halál nála esztétikai élmény, amelyet a gyönyör érzése kísér. Hőse beleúszik a végtelenség kékjébe.