Bűnös szegények

A polgári forradalmakat követő társadalmi változások mentén létrejött szegénység mint megoldatlan társadalmi probléma először vált a büntetőpolitika és a szociálpolitika határterületévé. A mindenkori hatalom azóta labdázik a két szféra között azzal, hogy kit és milyen mértékben nyilvánítson társadalomra veszélyesnek munkakerülőnek, csavargónak, koldusnak vagy notóriusan szükségből bűnözőnek és kit tartson érdemesnek arra, hogy megélhetésében, előrejutásában támogassa. A szerző művében arra keresi a választ, hogy a bűnelkövetők között miért vannak többségben a szociálisan elesett, alacsony iskolai végzettségű szegények. Jogos-e velük szemben az elmarasztalás, a szemrehányás? Vagy talán a szegények bűnei egyéni és ösztönös lázadásukat fejezik ki, megbüntetésük pedig a világméretű kudarc beismerésének a hiányát, a társadalom tehetetlenségét?