James Joyce kritikai fogadtatása Magyarországon

James Joyce irodalmi pályája delelőjén megírt Ulysses című főműve az 1922-es párizsi kiadást követően szinte azonnal eljutott a magyar értelmiséghez is, igaz főleg német és francia nyelven. A belső monológokra, gondolatfolyamokra építkező mű forradalmi újszerűségét némiképpen elfedte Gáspár Endre talán túlzott szöveghűségre törekvő első magyar nyelvű fordítása, amely 1947-ben még megjelenhetett, de hamarosan Lukács György "formalista, öncélú, burzsoá dekadens" bélyegévei eltűnt a baloldali diktatúra kulturális süllyesztőjében. A második, Szentkuthy Miklós készítette magyarországi fordítás jól ráérez a Joyce-i világra, az 1974-es kiadás Sükösd Mihály által írott utószava azonban még mindig lukácsista szelet fúj. Különös, míg Kelet-Európában a csehet nem számítva elsőként magyar nyelven adták ki az Ulyssest, addig dogmatikus elutasítása nálunk tartott legtovább. A Szovjetunióban 1989­ben jelent meg első ízben. A térség demokratizálódása hozta el Stephen Dedalus, Leopold és Molly Bloom, valamint az Ulysses többi hőse számára a háborítatlanságot magyar fogadtatásban is. Az addig vezető odüsszeuszi utat tárja fel szerzőnk munkájában.