A macskát visszafelé simogatják

A regény hősnője, Jutka, igen jellemző tulajdonságaiból következően lovagolni akar tanulni, de nem kevésbé jellemzően - rögtön első alkalommal leesik a lóról, és az egyik gerinccsigolyája megsérül. Hosszú ideig feküdnie kell, és éjszakáit, jobb híján, gondolkodással tölti. A fölöttébb hiteles, szívderítő és néha szívbe markoló belső monológjait voltaképpen mostohaanyjához intézi, akit nagyon szeret, csak többrendbeli félreértés folytán arról nincs meggyőződve, hogy az szereti őt. Igazi anyja disszidált, amikor Jutka még egészen kicsi volt, és a kislány nem is táplál iránta semmiféle érzelmet, megvan róla a véleménye. Éjszakai monológjaiban feltárja eddigi életének számára legemlékezetesebb mozzanatait, amelyekből a fiataloknak minden bizonnyal sok dolog ismerős lesz. Az írónő hallatlanul kedves, mesterkéletlen női humorral, sok iróniával és öniróniával villant fel fiatalokat, felnőtteket, végig hitelesen a bakfis Jutka látásmódján és stílusán belül maradva.