Fejezetek a modern tánc történetéből

A táncművészet nyilvános eseményei és belső folyamatai látszólag mindig is távol állnak a politikai változásoktól. Ez a tánctörténeti jegyzet mégsem jelenhetett volna meg 1989 előtt, hiszen a kifejezés szabadságát, és a képzésben az egyéniség kreatív kibontakoztatását egyaránt valló modern tánc – a "mozdulatművészet" hazai műhelyeinek 1949-es rendeleti úton történő betiltása óta – nem kaphatott teret a magyarországi művészeti életben. 1989 őszén azonban – a Magyar Művelődési Intézet népművészeti osztályának szervezésében – ismét megindult a modern tánc pedagógusok képzése, így négy évtizedes mély hallgatás után e tanfolyamon szerezhettek először átfogó ismeretet a leendő pedagógusok a közel száz éve virágzó, és számtalan irányzatot magába foglaló amerikai és európai modern táncról. E kis kötet részben az ott elhangzott tánctörténeti előadásokat tartalmazza rövidített változatban – és a tánctörténeti folyamatok tanulmányozásához elengedhetetlen audiovizuális "melléklet" nélkül –, részben pedig válogatást nyújt a korábbi években elszórtan megjelent szakirodalmi töredékekből. A kötetet a tájékozódást segítő kislexikon, válogatott bibliográfia és névmutató egészíti ki. S mit nem talál meg az olvasó? Elsősorban a magyar modern tánc múltjáról és jelenéről nem olvashat e jegyzetben, hiszen erről a közelmúltban jelentek meg tanulmányok. Terjedelmi okokból nem kapott helyet a XX. század balettművészetének története sem, mert a balett önálló fejlődése, valamint a balett és a modern tánc egymásra hatásának vizsgálata hasonló terjedelmű kötetet igényelne. Végül még egyetlen, a kötetből hiányzó korszakra és irányzatra hívom fel az olvasó figyelmét, az orosz avatgárdra, mert ismert történelmi okokból nem hathatott az európai – vagy akár az orosz – táncművészet alakulására.