Levesek

Magyar konyha leves nélkül nem létezik, a magyar ember eszik leggyakrabban levest a világon. Ugyanakkor számos országban egyáltalán nem alakult ki a levesevés szokása. Régen talán az lehetett a leves elterjedtségének oka hazánkban, hogy kevés alapanyagból is lehet sok levest főzni, azzal pedig megtölteni a gyomrot. Ma már más ok miatt fogyasztunk levest. Legyen tél vagy nyár, a leves - hidegen, melegen - „megágyaz" az utána következő fogásoknak. Vagyis felkelti az étvágyat. Fogyasztásának megvan a maga táplálkozás-élettani jelentősége is, éppen ezért vált étkezésünk első fogásává. A legelterjedtebb leves a kellően fűszerezett, forró húsleves, amely sok kivonatanyagot tartalmaz, ezek pedig serkentik a gyomormirigyek működését. A forró folyadék kitágítja a gyomorfal ereit, ami a fokozott vérkeringés révén ugyancsak serkenti az emésztőnedv-elválasztást. A levessel elfogyasztott folyadékra pedig szükség van az emésztőmirigyek működéséhez. A fokozott emésztőnedv-elválasztás a leves után következő fogások könnyebb emésztését szolgálja. Kellemetlen, nyirkos, téli időben az ember egyszerre vágyik forró levesre és tartalmas ételre. Ennek tesz eleget a leveses-húsos, laktató egytálétel, ami után már nem kívánjuk a második fogást, hacsak az nem valamilyen sütemény, sült-főtt tészta vagy gyümölcsös édesség. Viszont ha harminc fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála, nincs jobb nyelet egy jéghideg gyümölcslevesnél! Illetve van, mégpedig az ugyancsak jéghidegen tálalt zöldségleves. E levesek egy részét főzni sem kell, elkészítésükhöz csak turmixgépre van szükség.