A római jog története és institúciói

E tankönyv — és egyúttal kézikönyv — szerzői arra törekedtek, hogy a római jogot a modern jogok alapjaként mutassák be. Kétségtelen, hogy a római jog anyaga immár másfél évezrede nem változik, rohamosan változik azonban jelenkori világunk, amelynek jobb megértése végett időről időre a római jogról alkotott képünket is meg kell újítanunk. Emellett az elmúlt esztendők kutatásai sok új és jelentős eredményt hoztak, melyeket a jelen kézikönyv szerzői művük megírása során figyelembe vettek. E munka nemzetközi viszonylatban is jelentős újítása, hogy a szerzők az Európán kívüli jogrendszerekre is kiterjedően, mintegy globális panorámában tárják az olvasó elé a római jog továbbélését a középkortól napjainkig. Másfelől újszerű ez a könyv abban is, hogy a szerzők a római magánjog dogmatikáját a forrásokkal összhangban álló, de modern rendszerben ábrázolják. Nagy súlyt kapott az egyes jogi fogalmak pontos definiálása, a jogintézmények dogmatikai lényegének és gazdasági-társadalmi hátterének feltárása is. A mű olvasói meggyőződhetnek arról, hogy a római jog — beleértve a római közjog számos intézményét is — ezernyi szállal kapcsolódik a hatályos, élő joghoz, amelyben nemcsak kitörölhetetlenül tovább él, de azt végső soron még ma is meghatározza. Különösen áll ez az egységesülő Európára, hiszen az európai jog közös alapját éppen az a római jog jelenti, amely Theodor Heuss megállapítása szerint a Bibliával és a görög filozófiával együtt az európai kultúra három meghatározó pillérének egyikét képezi.