A félkegyelmű

Az ?r? ?gy vallott a B?n ?s b?nh?d?s mellett mindm?ig legnagyobb hat?s? ?s legn?pszer?bb m?v?r?l: ,,Egy t?k?letes sz?ps?g? embert szeretn?k ?br?zolni. De nincs enn?l nehezebb a vil?gon, k?l?n?sen most... A sz?p az eszm?nyi, de se a mi eszm?ny?nk, se a civiliz?lt Eur?p?? nincs m?g kidolgozva. Csak egy t?k?letesen sz?p szem?lyis?g van a vil?gon: Krisztus..." Dosztojevszkij teh?t f?lre?rthetetlen?l kimondja, hogy m?v?nek h?se, Miskin herceg nem m?s, mint a XIX. sz?zad orosz t?rsadalm?ba helyezett ,,f?ld?nt?li jellem?" l?ny. Vajon mit hozhat a vil?gnak ez az eszm?nyi sz?ps?g? ember? Elcsit?thajta-e a szenved?lyeket, diadalmaskodhat-e a p?nz, az ?nz?s hatalma felett, ?s egyes?theti-e embert?rsait a szenved?s ?s a szeretet jegy?ben? ... Ezt a k?rd?st t?rja az olvas? el? gy?ny?r? reg?ny?ben az ?r?. S a soksz?l? t?rt?net elbesz?l?se sor?n a maga teljess?g?ben mutatkozik meg a g?niusz ?r?sm?v?szete: el?tt?nk ?ll mind a tragikus, mind a l?rikus, mind a szat?rikus Dosztojevszkij.