Fitzgerald összes elbeszélései-IV.

  Matthew. J. Brucolli azt írja, hogy Fitzgerald, miközben Az Aréna (The Bowl) című elbeszélésén dolgozott, újból érdeklődni kezdett egyetemi futballista évei iránt: többször is leutazott Princetonba, hogy megnézze az edzéseket és meccseket. Sőt, időnként még késő éjszaka is felhívta az edzőt, Fritz Crislert, hogy elhalmozza ,,szakértői" tanácsaival. Az elbeszélés a Saturday Evening Post-ban jelent meg 1928. január 21-én. A háttérben van egy kis romantika, no és a profizmus, a kemény munka dicsőítése. Az, hogy lenézi az ,,amatőröket," egy kicsit a feleségének, Zeldának is stól, aki sok mindenben volt jó... közép szinten. A vonzerő. Az elbeszélés 1928. március 3-án jelent meg a Saturday Evening Post-ban. Érezhetően sok önéletrajzi elemet tartalmaz. Akárcsak Fitzgerald több más elbeszélésének, ennek is központi témája a szerelem, és a házastársi hűség törékenysége, mely gondolat, Zelda ,,árulása" nyomán, élete végéig elkísérte. A Gyermekzsúrt (That Kind of Party) Fitzgerald később írta, mint a többi Basil történetet, de mivel a fiatalabb, még gyermek Basilről szól, ezért itt ebben a kötetben előrébb került. Ez volt az egyetlen a kilenc Basillel foglalkozó elbeszélés közük, melyet sem a Post, sem pedig a Ladies' Home Journal és a Pictorial Review sem volt hajlandó publikálni, feltehetőleg azért, mert a szerkesztők nem igazán akarták elhinni, vagy nem tetszett nekik, hogy tizenegy éves gyerekek legfőbb gondja a csókolózás egy házibulin. 4 -11. A párizsi utazás anyagi fedezetét Fitzgerald az 1928 márciusa és 1929 februárja között írt Basil Duke Lee elbeszéléseivel biztosította, melyek a Botránydetektivek, Egy este a vásárban, A legszemtelenebb fiú,  Basil, a csodálatos,  Az elfogott lidérc, Tökéletes élet, Bátran előre,  a Basil és Kleopátra, valamint a fentebb említett Gyermekzsúr. Ezeket Fitzgerald mind a Saturday Evening Post-nak szánta, de a Gyermekzsúrral már nem volt szerencséje. ,,Pikáns" részletei miatt minden folyóirat elutasította.  Az olvasók szerették ezeket a történeteket, és a szerzőknek is könnyebb volt ilyen lazán kapcsolódó sorozat-elbeszéléseket írni, mint mindig egy-egy vadonatúj valamivel előállni. Ezek az elbeszélések nyomon követik a Közép Nyugaton felcseperedő Basil életét, elmondják, milyen népszerűtlen volt Keleten a középiskolában, és hogy lett egyetemista a Yale-en. Nem nehéz észrevenni, hogy van összefüggés, méghozzá igencsak szoros, Basil és Fitzgerald élete között. A lényegesebb epizódok mind önéletrajzi elemekre épülnek: hogyan írt színdarabot otthon, St. Paulban, milyen szerencsétlennek érezte magát a középiskolában, és hogyan dobta első nagy szerelme, Ginevra King. A Két rossz a Saturday Evening Post-ban jelent meg 1930. január 18-án. A felesége a neki igencsak rossz emlékű balettozását is említi, amiről Zelda is írni fog a ma már jól ismert valceres könyvében, a Save Me the Walltz-ban. Magyarul A valcert táncolja velem (fordította O.P.). Ennek az lett a vége, hogy mindkét fél boldogtalan maradt. A Fenség című elbeszélést Fitzgerald 1929-ben írta és a Hajnali Takarodó (Taps at Reveille) elbeszélés-kötetbe is bekerült. Népszerű kis történet lett, mert ügyesen keveredik benne a thriller, a kaland, az erotika és a szerelem, a nagyzási mánia és a sznobság. Az utolsó déli szépség (The Last of the Belles) tulajdonképpen azt meséli el, hogyan udvarolt Fitzgerald és a többi katonatiszt-jelölt Zeldának, az utolsó déli szépségnek, amikor a Sheridan kiképzőtáborban várták a bevetést az Európában folyó háborúba. Az egyik legszebb Fitzgerald elbeszélésnek tartják már csak a hangulata miatt is. Nem éppen alaptalanul. Van korábbi magyar fordítása is, a Vajda Gáboré, melynek Az utolsó szépek szépe a címe. A Viharos átkelés egy viharos veszekedés, és kibékülés története férj és feleség között, ami gyakran előfordult Fitzgeraldéknál. Fitzgerald gyakran írt házassági problémáiról elbeszéléseiben. Először még humorosan tudott róluk beszélni, pl. a Rags Martin Jones és a walesi hercegben, de aztán mind keserűbb lett a szájíze tőlük. Az Úszókat egyes kutatók Az éj szelíd trónján előfutárának tartják. A történet csakugyan arról szól, hogy egy fiatal kikapós mennyecskét házasságtörésen kap a férje, ami aztán egész életét megkeseríti (Zelda árulása). De aztán fiatal amerikai barátai a férjet megtanítják úszni (ez képletesen is érthető), és ő pácba: a nyílt tengeren hagyja hűtlen feleségét és gazdag szeretőjét egy bedöglött motorcsónakon azután, hogy előnyös válóperes szerződést csikar ki tőlük, kiúszok a partra, és minden rendbe jön, aránylag. Ebben a történetben buggyan ki Fitzgeraldból nagy amerikai hazafiassága, ,,Amerika egy szív, melyben az örök készség dobog," írja, valamint az is, hogy Gertrud Steinnel ellentétben, ő, mármint Fitzgerald, a háború előtti nemzedéket tartja elveszett nemzedéknek, nem a háború utánit, ahogy azt Gertrud Stein elejtett megjegyzése után sokan szerették hangoztatni. Például Hemingway is. A mostani nemzedék erős, okos és rátermett, Fitzgerald szerint, és naggyá fogja tenni szeretett hazáját, mely nem a nagyvilág, vagy Európa, hanem Amerika. A maga korában-t (At Your Age) című elbeszélést Fitzgerald 1929 júniusában írta Párizsban. Amerikában (Ellerslie-ben9 nem tudott nyugodtan dolgozni és 1929 tavaszán Zeldával együtt visszaköltözött a francia fővárosba, hogy ott fejezze be nagy regényét, Az éj szelíd trónján-t. Két dolog is arra motiválta a házaspárt, hogy elhagyja Amerikát. Először is, Zelda minden áron balerina akart lenni, és a kor egyik leghíresebb mesterétől, Jegorovától szeretett volna órákat venni. Másodszor, maga Fitzgerald is úgy érezte, hogy az európai környezet jobban segíti majd munkáját az új regényen. Harold Ober (Fitzgerald kiadója) a következő szavakkal reagált az elbeszélésre, miután megkapta: ,,Véleményem szerint ez a legjobb kis történet, melyet a mai napig írtál - és a legjobb, amit én valaha is olvastam." Ober elismerése 4000 dollár honoráriumot jelentett Fitzgeraldnak a Post-tól. Még sosem kapott ennyit egy elbeszélésért. Minden bizonnyal Obernek köszönhető az is, hogy az elbeszélés bekerült A legszebb mai elbeszéléseinek modern könyvtárába. Az elbeszélést a Saturday Evening Post 1929. augusztus 17-ei számában hozta le. A nászmenet, mely a Saturday Evening Post-ban jelent meg 1930. augusztus 9-én The Bridal Party címmel, az első olyan, mely az 1929. évi Wall Street-i tőzsdekrachhal foglalkozik, ésr annak az időnek a végére esik, amikor a gazdag amerikaiak tömegesen lepték el Párizst, hogy kevesebb pénzből élhessenek kellemesen. Önéletrajzi ihletésű annyiban, hogy a történet abban a korszakban játszódik, amikor Zelda még kikosarazta az írót, mert még nem állt biztosan a két lában, azaz koldusszegény volt. Az elbeszélésnek van korábbi magyar fordítása is. (Lásd Menyegző, fordította Árkos Antal, Európa Kiadó). Ez itt Francis Scott Fitzgerald One Trip Abroad című elbeszélésének új szöveghű fordítása. (Egy korábbi fordítást lásd: Katona Tamás - Utazás külföldön. In: F. Scott Fitzgerald: Ólomkristály, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966). Bár a kritikusok szerint is ez az egyik legjobb, Fitzgerald még sem tette be valamelyik későbbi elbeszélés-kötetébe. Úgy gondolta, nem teszi, mert a történet tulajdonképpen maga Az éj szelíd trónján dióhéjban, amit 1930. október 11-én hozott le a Saturday Evening Post, és jelenleg az egyik leghíresebb a mintegy 200 Fitzgerald elbeszélés közül. A Szállodák gyermeke (The Hotel Child) 1931. január 31-én jelent meg a Saturday Evening Post-ban, de nem tartozik a legnépszerűbb- Fitzgerald elbeszélések közé. Nyilván azért nem, mert egyszerűen nem tud vele mit kezdeni az irodalomkritika azon kívül, hogy elismeri, szép és kerek egész. Van benne ui. ,,minden." Egy kamaszlány lelkivilága, mely természetesen, nem is kicsit, a Zeldáé, vagy inkább a későbbi Nicole-é Az éj szelíd trónján-ból. Továbbá szállodai rablás és tűzvész, kísértethistória (akárcsak Bram Stroker Drakula grófja vagy Henry James A csavar fordul egyet c. kisregényében), egy szélhámos vallomása, rendőrségi krónika, korrajz, az európai (főként angol) rangimádat szatirikus ábrázolása, és végül - akárcsak az Úszókban - amerikai patriotizmus.  Egy szóval, sok minden, amit így kerek egésszé kovácsolni, csak egy igazi nagy író tud.