A felfedező ásó nyomán

A multakra minden nappal sűrűbben borul a feledés fátyla. Ezen kívül azonban napról-napra rájuk rakódik egy-egy finom réteg por is Akármilyen finom ez a réteg, évszázadok és évezredek során hatalma tömeggé válik s úgy eltemeti a régi világot, hogy nyomai se látszana! többé a föld színén.
Így kerültek föld alá Kelet világbirodalmainak a kultúrái, az Eufrá tesz és a Tigrisz folyamok téréin emelkedett milliós városok. Így süllyedtek a föld mélyébe Palesztina helységei s a Nilus völgyében fekvő világhíre helyek és építmények is. Az a finom porréteg, amely naponként ellepi asztalunk lapját, bútorainkat és a szobánk padlóját, kétezer év alatt más tényezőkkel együtt öt-hat méterre a föld felszíne alá süllyeszti a római utakat s jó néhány réteggel mélyebbre fektet mindent, amire hajdan a nap sütött s ami még régebben a föld felszínén volt
Ez az eltemetett világ nem kerül nyomtalanul a föld alá. Maradnak emlékei bőven. Többé-kevésbbé határozott írásokból, egyre valószínűtlenebbekül hangzó hagyományokból valamit mindig tudunk róluk, de az írásnak és a történetnek ez a tudása csak sűrű fátylakon keresztül sejtet a régi valóságot.
Ha látni akarjuk, ha fel akarjuk támasztani, a felfedező ásó kell igénybe vennünk.
A föld mélyéből ki kell emelnünk, a por alól fel kell tárnunk, a rárakodott rétegek alól ki kell ásnunk a múltak maradványait, hogy szemtől-szembe álljunk velük, hogy emlékeiket kezünkbe vegyük, meg vizsgáljuk s hogy ez emlékek tömegének egymás mellé sorakoztatása és megelevenítése segítségével megelevenítsük az eltemetett régi korokat, népek és korszakok egész életét és műveltségét.