Himnuszok

A latin nyelvű himnuszköltészet az egyik legősibb keresztény irodalmi műfaj. Első nagy művelője minden valószínűség szerint Szent Ambrus milánói püspök volt. A keresztényüldözések megszűnése után a székesegyházakban és a kolostorokban az ő nyomdokain járva teremtették meg követői a közös imádság során használt középkori himnuszköltészetet.
A századok során azonban ezek az alkotások többszöri revízión estek át, s a kor ízlése szerinti változtatások sokszor elhomályosították a művek eredeti szépségét. A XX. századi magyar fordítók Babits Mihály, Sík Sándor, Weöres Sándor sajnos ezeket a változatokat vették alapul.

A II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reform a régi himnuszok helyreállítását is célul tűzte ki, s Farkasfalvy Dénes, a dallasi ciszterci kolostor tudós apátja akit főképp biblikus írásaiból ismerünk e kutatások eredményeire támaszkodva készítette el himnuszfordításait. A teológiai tartalomkeresés, a formahűség és a vallásos élmény kifejezése egyaránt célként lebegett szeme előtt.

A kötet bár tudományos igénnyel készült lelkesíteni, ihletet adni és gyönyörködtetni szeretne, hogy az egyházi költészet legősibb gyöngyszemei az olvasók lelkében is himnuszokat fakasszanak.