Az éjszaka sárkányai

Mit lehet szeretni egy nőn? Szerethetetlenségét. Hogy életében minden odaadott és mindent elveszített. Egy nőt, aki mint az alvajáró, a sötétkék ég sarló holdja alatt mászkál a tetőn, egyensúlyozva lét és nemlét között. Aki keresi az apját, ki volva-sose volt, léve-sose lett, aki után epedett ez a leányszeretet. Mi, apák sose tudjuk meg, mennyire szerettek minket a lányaink Így minderről lány-regényekben, lány-novellákban olvashatunk a vallomás törött hegedűjén, a nyirkos lányujjak húrfogásán bukdácsoló és fájdalmas dallamokban. Amikor a holdjáró balatoni éjszakákon a lány visszalopódzik nagyanyja selymes brokátjai közt kongató gyerekkori órákhoz, édesanyja eltemethetetlen teteméhez és betegségéhez, vergődő, de megadó szerelmeinek titokzatos helyszíneihez, egyetlen lányába kapaszkodó, már-már hisztérikusan szeretett hálószobájához, mint el nem követett bűnök régi tettese, aki föloldást és föloldozást akar, akár azon az áron is, hogy mezítelenül lássék egy nyomtatott könyv lapjain, vagy a holdkóros éj tetőinek imbolygó csolnakján. (Gyurkovics Tibor)