A gyűjtő

Az ötvenes éveiben járó Alfred Tähweig mániákus, lassanként ön- és közveszélyessé váló gyűjtőszenvedély rabja. Gyűjti a protéziseket, az esernyőket, a régi újságokat, műsorfüzeteket és a különös elvesztett tárgyakat. Alfrednek magányos foglalatossága ellenére is vannak barátai: a "törzsasztal" tagjai, akik hetente egyszer egy elegáns étteremben gyűlnek össze és általában igen intellektuális témákról beszélgetnek. A törzsasztalnál ülők sajnálattal nézik Alfredet, holott a férfi szemszögéből talán ők a sajnálatra méltók: Uta, a szociálpedagógus, aki mindenki mentőangyala szeretne lenni, de ebből kevesen kérnek; Georg, az egyetemi professzor, aki örök bizonytalanságban él rideg barátnője miatt; Dora, az írónő, a professzor barátnője, aki szerint aki jó ember, az nem lehet jó író; Kyra az egykori pszichológus, most önjelölt művész és barátja, a galériatulajdonos. A heti baráti beszélgetések egyre gyakrabban Alfredre terelődnek, aki mind ápolatlanabbul - igaz, töretlen jókedvvel és mindig újabb, talált ajándékokkal - jelenik meg. Amikor egy szerencsétlen szemétválogatás során Alfred vérmérgezést kap, és kórházba kerül, a törzsasztal azonnali cselekvésre szánja el magát: kitakarítja Alfred szemétlerakóvá vált otthonát. A kórházból hazatérő férfi azonban egy cseppet se örül barátai jótéteményének... Evelyn Grill regénye egyszerű parabola a boldog, szuverén egyén és az őt betagolni kívánó társadalom konfliktusáról, szatirikus és kíméletlenül pontos pillanatfelvétel az egymás mellett élő emberek, a kiüresedő barátságok koráról. Alfred Tähweiget, a gyűjtőt mindannyian ismerjük. És ahogy a legjobb barátai, bizonyára mi sem ismerjük igazán.