Kicserélem a keresztet

Eugen Jebeleanu 1911. április 24-én született a Kárpátok havasalföldi lábánál meghúzódó kisvárosban, Cimpinában. A középiskolát Brassóban végezte; ott ismerkedett meg a magyar kultúrával, a magyar nyelvvel. Bukarestben jogi egyetemet végzett, majd újságíróként dolgozott, s hamarosan ismert publicista lett.
Tizenhat éves korában publikálta első versét. Ettől kezdve szinte minden avantgardista román folyóiratnak volt munkatársa. 1932-ben Rilke-fordításkötete jelent meg 1934-ben első verseskönyve, az Inimi sub sábii (Átdöfött szívek). Különféle avantgarde irányzatok követőjeként, majd önálló kísérletezőként is közéleti költő volt; ez a hajlandósága 1945-ben kiadott kötetében (Ceea ce mu se uitá; Amit nem felejtünk) még inkább nyilvánvaló: a gyűjtemény szenvedélyes háborúellenes verseket tartalmaz. A negyvenes évek végén és az ötvenes években visszatért a román költészet hagyományos formáihoz. A Surisul Hirosimei (Hirosima mosolya) című, 1958-ban kiadott kötetének közéletisége már nem kapcsolódik közvetlenül a napi eseményekhez, az emberiség nagy sorskérdései, a humánum ősforrásai foglalkoztatják.
A műfordítás költői pályájának kezdete óta foglalkoztatta, s hamarosan a legnagyobb román műfordítók közé emelkedett. A magyar költészetnek, kiváltképp Petőfinek és Adynak, egyik legjelesebb román tolmácsa; különösen Petőfi-fordításai kitűnőek, a János vitéz pedig - több méltatója szerint is - mestermunka. A magyar költészet romániai népszerűsítéséért a magyar államtól magas kitüntetést kapott 1959-ben.