Scotus - Isten, ember és a kozmosz egysége

Johannes Scotus Erigena (kb. 810-875) a magas középkor egyik legjelentősebb gondolkodója, akit Hippoi Ágoston és Canterburyi Anselm között a legnagyobb latin nyelvű szerzőnek tartanak. Ír származású, nagyszabású spekulatív műveket írt, és Nagy Károly unokájának, Kopasz Károlynak a védelmét élvezte, de bibliai szövegek értelmezője, a szabad művészetek tanára, költő és műfordító is volt. Fő műve, a Periphyseon egy nagy freskó, amelyben a valóság egészének olvasatát kínálja egy egyedülálló fogalom, a természet fogalmának segítségével, amelyet a keresztény kinyilatkoztatás és a dialektikus gondolkodás alkalmazása közötti találkozás fényében vizsgál. A középkori görög nyelv egyik legtermékenyebb fordítója is volt. Neki köszönhetjük a keleti egyházatyák fontos műveinek fordításait, amelyek nagy hatással voltak a középkori filozófia és annak lexikona fejlődésére.