Gyönyörű november

"Másnap megérkezett Biagio bácsi, s egy hétig nem mozdult ki a szőlőből. Nino ezekben a napokban újra meg újra felidézte magában a nagynénjével töltött éjszaka minden részletét, s iszonyatosan szenvedett attól a tudattól, hogy Cettina minden este lefekszik a férjével.
Az asszony különben úgy bánt vele, mintha semmi sem történt volna köztük.
Egyik nap, amikor elment mellette a folyosón, férje szeme láttára tréfásan meg is paskolta az arcát.
Nino gyakran elnézte nagynénjét az asztalnál, amint ugyanúgy beszélget a többiekkel, mint máskor, s közben arra gondolt, hogy szeretkezett vele, hogy Cettina szorosan magához ölelte, csókolta, hogy kezével segítette a testébe hatolni, majd amikor szótlanul feküdt mellette a nagy ágyban, nemsokára újból szájon csókolta a sötétben, és még egyszer szeretkezett vele.
Ezek a gondolatok felgyújtották a fiú képzeletét, és követelőző, szinte kétségbeesett vágyra gyújtották: mindenáron újra le akart feküdni nagynénjével.
Egy alkalommal megleste a folyosón, abban reménykedett, hogy Cettina négyszemközt mond majd valamit kettőjük kapcsolatáról."