Utazás a Balaton körül

"Magyarország térképét nem tudom elképzelni a Duna és a Tisza határozott vonalai nélkül. De ugyanígy hozzátartozik a képhez - és hozzátartozik Magyarországhoz gyönyörűséges tavunk, a Balaton.
Eötvös Károly óta sok minden megváltozott. Utak, épületek, kikötők, nyáridőben emberek sokasága. De amíg világ a világ, csodálni fogják a Balaton környéki hegyeket: állni fog a Badacsony, Szigliget, a Szentgyörgy-hegy, a Fülöp-hegy, a Csobánc és a többi varázslatos domb, és fel fog kelni a Nap, aminek arannyá váló korongját áhítattal nézik az itt lakók és az ide látogatók, és az ezüsthíd is ugyanúgy köti össze telihold idején a Balaton északi partját a déli oldallal.
Csendes nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor emberek nem rohantak el egymás mellett, és természetes volt, hogy beszélgettek múltról, jelenről és az eljövendőről. Huszadik éve élek a Balatonnak szinte jelképévé vált szent helyén, a Tihanyi Apátságban. Látom a napnyugtát és a napfölkeltét, figyelem, hogyan rügyeznek az ablakom alatt a vadkörtefák, és télen madárcsapatok találnak rajtuk pihenést és táplálékot.
Öreg halászok mesélték - ma még néhányan élnek a régiek közül -, milyen fontos volt számukra, amikor a vízen a ködben hajózva az apátság kettős tornya egyszerre csak felsejlett előttük. Akkor tudták, merre van a helyes irány.
Jó szívvel ajánlom ezt a színes útikönyvet, vagy azt is mondhatnám: történelmi mesés könyvet mindenkinek, akinek szívügye, hogy ne váljunk gyökértelenekké. Ez a mi otthonunk, ez a mi múltunk, itt kell élnünk, itt kell bátran hazát építenünk. A várromok, a templomromok, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk a Balaton körül, erről beszélnek nekem. S arról, hogy igenis lehet és kell mindig újrakezdeni. Lehet és kell kultúrát őrizni és teremteni. Legyünk hűségesek ehhez a csodához, ami az idegen számára érdekes lehet, de nekünk, akik itt élünk, sokkal több: ez az otthonunk, ez a mi hazánk."