A Maradjhű-utcában

"A Maradjhűutca Nyugat-Berlinben leledzik, ott úgy hívják, hogy Bleibtreustrasse. A belváros egyik ékessége, ahol szívesen időztem, egyrészt mert légikisasszonyok röpködnek ott a levegőben, és zenebolond, homokos házaspárok ablakából dől a zongoraszó, másrészt mert kiváló görög és főként olasz vendéglők sorakoznak benne hívogatón. Tavasztól őszig utcán eheted a pizzát és a makarónit, és veled is megtörténhetne, ami e kötet x-edik oldalán esett meg A Maradjhűutcában című verses beszámolóm óriás termetű hősével. A szóban forgó utcát egyébként nemcsak bájai miatt szeretem vonz a neve is, szeretem, hogy rám szól, követel tőlem valamit, amire nyilván képtelen vagyok, ámbár a hűség nos, íróként a hűség problémakörével bajlódom immár évtizedek óta, ezért is kívánkozik a címoldalra ez az utcanév, hogy ne feledjem mit is?
A Maradjhűutca egyik olasz vendéglőjében évekkel ezelőtt mély vallomást akartam tenni E. C. színésznőnek, de valahogy nem került rá sor, mert leittuk magunkat, és aztán rendhagyó németségemmel indiszkrét, meghökkentő gyónásokba bonyolódtam.
Későb visszamentem ugyanabba a vendéglőbe, és írtam egy verset az érdem és a szerencse közt lappangó összefüggésről. A verset ideidézem, hadd örködjön könyvem felett:

Rúgdosnak előrefelé.
Elgáncsolnak s egy meztelenül
napozó hölgyre esem.
Torkomra forrasztják a szót..
Legalább jó helyen van.
>Húzd össze magad.
Még. Még. Még.<
Sűrítmény leszek.