Az internacionális gótika festészete

Az 1400-as évek táján, az újkori kultúra hajnalán - de inkább még "a középkor alkonyán" (Huizinga) - különös jelenség volt a művészetben, hogy európa legkülönbözőbb országaiban és tartományaiban szinte egyidejűleg bukkant fel ugyanaz a stílus.
Ma már vitathatatlnaul egységesnek látjuk ezt a művészetet, mely sem a kortársak, sem a közvetlen utódok szemében nem tűnt ilyennek. A XIX. század végén figyeltek fel rá először a kutatók, és csak néhány évtizede ismerik el világszerte önálló művészettörténeti jelentéségét. E kifinomult, lírai jellegű stílus megfelelt az akkori kultúra központjait képező királyi, hercegi, nemesi udvarok arisztokrata ízlésének. Jó példa erre Gentile da Fabriano híres képe, a bibliai téma kapcsán a korabeli fejedelmi pompát reprezentáló "Királyok imádása". A formai jellegzetességek mellett sok másban is újat hozott ez a korszak: új képtípus alakult ki, a magánájtatosságot szolgáló vallásos kultuszkép; új témák népszerűsödtek, mint a "Vir dolorum", a "hortus conclusus". Változás következett be a festészet műhelytitkaiban is: A mintakönyveket a személyes megfigyelés dokumentumai, a vázlatkönyvek váltották fel. A korszak még ismeretlen nevű alkotói mellett olyan kimagasló egyéniségeket mutat be könyvünk, mint a Limbourg testvérek, Gentile da Fabriano, Kolozsvári Tamás, Konrad von Soest, Pisanello vagy a spanyol Bernardo Martorell.