Eastern

Az úgy volt, hogy apám közölte, hogy jó 3 óra múlva végez csak, szóval fogtam magam, és bementem a legközelebbi plázába, elütni az időt. Első utam a Libribe vezetett, ahol megállapítottam, hogy az ott lévő összes Neil Gaiman könyv megvan, így nem igazán tudtam, hogy mit is vegyek. Aztán megláttam az Eastern-t amit facebookon, molyon AA-n mindenhol promóztak, hogy milyen jó, meg mangás könyv. Hát mondom, akkor vegyük meg és milyen jól döntöttem! Ez a könyv valóban olyan, amilyennek leírják pörgős, akciódús, a karakterek nagy részét így vagy úgy, de megszerettem, és az, hogy az oldalán ott egy szép kis egyes szám (amit én csak azután vettem észre, hogy megvettem pedig sorozatot nem szokásom vásárolni, amig be nem fejezik) csak még boldogabbá tett, mert ez az élmény majd folytatódni fog! A könyvben felépített világ kissé kaotikus sci-fis, westernes, keverve a valósággal (pl. a kissé kommunista rendszerrel), és állítólag még a fantasy is jelen van, ami igaz most még csak egy kicsit érződött, de számíthatunk rá, hogy lesznek itt még durva dolgok. Yuko, mint női főszereplő végig remekelt tipikus animés/mangás főhős, tragikus múlttal, feltűnő hajjal, kissé mocskos szájjal, menő hosszú kabáttal, pisztolyokkal, és katanával és egyszerűen imádtam a heves vérmérsékletét, a titkokkal teli múltját (amiből kb. semmit nem tudtunk meg eddig, de már most sajnálom szegényemet), és főleg a Vajkkal közös jeleneteiket. Vajk is király kis férfi karakter, aki inkább a valódi jófiú a történetben bár a nevén nem tudom túl tenni magam értem, hogy magyar az író, de a többi közt annyira furcsa az, hogy Vajk A történet gyakorlatilag egy pillanatra nem áll meg már én vártam, hogy mikor ülnek le végre lelkizni (amit egyébként nem szoktam szeretni a könyvekben) és a szép, mangás illusztrációk remekül illenek az egészhez. Az öcsém tegnap megkérdezte, hogy miért ez a kedvenc könyvem (mindig vele hozattam le az emeletről), és neki akkor még azt mondtam, hogy nem is az de így befejezve, esélyes, hogy idővel az lesz a folytatás függvényében. Egy bevezető könyvnek tökéletes volt! Várom vissza Yuko-t és Vajkot!

Csak le a kalappal az író előtt. Szerintem kijelenthetem, hogy ez a könyv nem csak a mostani magyar elsőkönyvesek közt, hanem a jelenlegi magyar young adult kategóriában is az egyik legjobb. Nem szeretném az Eshtar-hoz hasonlítgatni, de azt mégis muszáj elmondanom, hogy ez mű mérföldekkel lekörözi, ha ebben a két tematikában nézzük. Az írásmód kezdő íróhoz képest kifogástalan, a cselekmény nem akad el sehol, eseménydús, a karakterek marha jól ki vannak dolgozva, az egész ötlet egyedi, klisék sincsenek nagyon benne. Az illusztrációkat nem győzöm dicsérni, nagyon megtetszett NAKA stílusa. Talán az egyetlen negatívum ami felróható a kötetnek, hogy a sok akció mellett a történet érdemileg nem sokat haladt, inkább a múltra koncentrált, viszont egy sorozat bevezető könyvénél ez még nem is jelent bajt. Habár a könyv egy japán light novelre emlékeztet, és a történetet az író eredetileg anime formájában képzelte el, mégsem esik át a ló túlsó oldalára, nem használja a nagyon alap animés kliséket és emiatt mégis érezzük, hogy ez bizony magyar és ez nagyon jó! Viszont hangsúlyozom, hogy ez nem jelenti azt, hogy egy animációs sorozatnak nem állná meg a helyét, mert de! Összegezve, köszönöm Martin, remek élmény volt! Kövi conon bizonyára újra találkozunk és élőben gratulálhatok!