Modernizálódás és tömegkommunikáció

A szociológiában és a szociálpszichológiában az ötvenes éveket a kiscsoport-kutatás évtizedeként tartják számon. A hatvanas évekre ezek a tudományszakok már annyira megerősödtek, hogy kutatásaik súlypontját áttehették a nagyobb társadalmi egységek területére. A társadalom differenciálódása - a rétegződés, a mobilitás kérdései -, majd a társadalom szerveződése - a termelő, irányító, nevelő és egyéb szervezetek és szervezetrendszerek problémái - kerültek az érdeklődés homlokterébe. A hetvenes évek központi témájának a társadalmi változás, a társadalmi tervezés, az önmagát és társadalmát céltudatosan változtató ember ígérkezik. A tudományos-technikai forradalom nagyszerű és könyörtelen ténye kihívás nemcsak a jelenkor társadalmai, de az ezeket kutató szociológusok számára is. Ez a kihívás nagyszerű, ha sikerrel mozgósítja erőinket az egyre összetettebb problémák megoldására. Könyörtelen ítélője a hátramaradóknak. A szociológus számára is rendkívűl igényes feladatot tartogat: a világát és önmagát újjáteremtő embert ebben a teremtési aktusában megfigyelni, megérteni, s ezt a megértést az ember alkotó tevékenységébe "visszatáplálni", hogy még jobban emelkedjék tudatossága, s ezáltal tovább növekedjék ereje, hatalma.
A mai és holnapi szociológia és szociálpszichológia jó ütemben halad előre a modernizálódás jelenségeinek felderítésében. Az iparosodásról és városiasodásról tárgyaló sok szimpozion, de a társadalmi tervezés problémáiról rendezett legutóbbi szociológiai világkongresszus is ezt az utat jelzi.
A modernizálódást különféle iskolák ötletes, kimunkált, gazdag és árnyalt fogalmi rendszerekkel igen sok oldalról közelítik. A marxista szociológia modernizációs elméletének kidolgozása még előttünk van. A feladat nagysága és sokrétűsége megkívánja, hogy legjobb alkotó erőink vállalkozzanak megoldásra. A jelen szerény adalék ebben a hatalmas feladatkomplexumban csak amolyan "előzetes" tisztázás, első vázlat, nyers feltérképezés szerepére tart igényt. Kezdeti tájékozódás kíván lenni egyfelől a probléma fontossága tekintetében, másfelől arról, hogy milyen utakon meddig jutottak el egyesek e problémakörben. Az egyik utat, a modernizáció kommunikációs elméletét, egy kissé messzebb követjük a többinél, s az itt szerzett belátásokból, különféle kutatóknál felmerült elméleti és tapasztalati tényekből, sajátos kombinációval olyan szerkezetvázlatot próbálunk összehozni, amely érzésünk szerint lehetővé teszi néhány rejtélyes jelenség megértését, néhány összefüggés felismerését. Ez a vázlat alapul szolgál a témakörben időközben elkezdett empirikus vizsgálatainknak, de szeretnénk remélni, hogy némi segítséget nyújthat azoknak is, akik arra vállalkoznak, hogy a modernizálódás hazai folyamatát a marxista szociológia és szociálpszichológia egyre fejlődő fogalmi és műveleti apparátusával vizsgálják.