Jacqueline Royer: Metamórfozisok tesztje - Iskolapszichológia 23. - 300 budapesti gimnazista jegyzőkönyvének feldolgozása alapján

A teszt közvetlen forrása az analógia-portré vagy totemizációs gyermekjáték, amikor valakinek ki kell találnia, ki az az ismert személy, akit virág, állat, növény, jármű stb. aspektusban határoznak meg. Minden mitológia tele van metamorfózis-történettel: az istenek átalakulnak, vagy más lényeket alakítanak emberré, állattá - legtöbbször madárrá -, fává, virággá, forrássá, folyóvá, szigetté, sziklává, heggyé, szoborrá stb. Az átalakulások felemelkedést vagy csökkenést hozhatnak aszerint, hogy milyen célnak engedelmeskednek. (Pl. Zeusz nem bünteti magát, mikor Léda mellett hattyúvá válik.) A metamorfózisok lehetőségét a lét alapvető egységének hite adja; az érzékelhető látszatoknak csak illuzórikus és átmeneti értékük van. Úgy tűnik, a formaváltozások nem érintik a mély személyiséget, az átváltozások alanyai megtartják nevüket és pszichéjüket. A metamorfózis az azonosulás szimbóluma az individuáció útján lévő személynél, aki még nem vállalta magára önmaga teljességét, nem aktualizálta minden lehetőségét. A metamorfózisok tesztje sokféle szimbolikus azonosítás révén nyújt felvilágosítást a vizsgált személyről. A verbális projektív tesztek körébe tartozik, produkciófelülete a személyiség motivációs struktúrája és értékvonzásai. A szerző tesztismertetésének bevezetőjében részletesen kifejti a teszt alapját képező mélylélektani dinamikus pszichológiai és szimbólumtani elméleteket, legközvetlenebbül Ch. Baudoin-nek a freudi, adleri és jungi személyiségkoncepciót ötvöző személyiségstruktúráját alkalmazva. Mivel a teszt használatához fenti témák elmélyült ismerete, tudása elengedhetetlen, ezért a vázlatos ismertetéstől - s e könyv keretei csak ennyire adnának módot - eltekintek.