Könyvtárosok kézikönyve 2.

Jelen kötet arra keresi a választ, hogyan kell az eredeti képviseletében megjelenő reprezentációt, helyettesítőt, szaknyelven szurrogátumot megalkotni oly módon, hogy az ne csak rámutató, vezérlő helyettesítő, hanem az eredeti információnak valódi képviselője legyen. A kötet nem arról szól tehát, hogy milyen eljárások léteznek, hanem arról, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és hogy mindegyik stációból valami tovább hagyományozódott a rákövetkezőre. A relációkat tükröztető osztályozásból és indexelésből már könnyű átlépni például a hipertext rejtelmeibe.Közben megváltoztak a követelmények tételcink azonosítására is. Nemcsak sokoldalúbb, hanem sokkal pontosabb és finomabb megkülönböztetéseket biztosító adatelemekből épülnek fel ma már a bibliográfiai tételek, amelyekkel szemben alapvető követelmény a nemzetközi illeszthetőség is.A kötet mondanivalója nem korlátozódik könyvtárakra és tájékoztatási szervezetekre. Ha szóval nincs is mindig kimondva, alkalmazható bárhol, ahol az adatbázisok, keresőrendszerek a szakirodalom feldolgozásához hasonló modellekkel jeleníthetők meg, azaz objektumok, létesítmények, személyek, adatok, jelenségek stb., illetve ismérveikkapcsolatrendszerével.Kézikönyvünknek ez a második kötete viselhetné az ismeretszervezés alcímet is. Az első kötet a könyvtár- és információtudománynak arra az elterjedt álláspontjára helyezkedett, hogy feladata az eredeti szövegek, dokumentumok reprezentációinak létrehozása az eredetiben élő relációk átmentésével. Jelen kötet arra keresi a választ, hogyan kell az eredeti képviseletében megjelenő reprezentációt, helyettesítőt, szaknyelven szurrogátumot megalkotni oly módon, hogy az ne csak rámutató, vezérlő helyettesítő, hanem az eredeti információnak valódi képviselője, lényegének tömör megjelenítője legyen.