Angyali útmutatás - Hogyan változtassuk meg életünket spirituális érzékeink kifejlesztésével

Életem - írja könyvében a szerző - olyan intenzív, misztikus élményeket hozott számomra, melyekre nem adott magyarázatot az én tudományom, a pszichológia vagy a könyvek. Ahelyett, hogy felfigyeltem volna ezekre az élményeimre, tudatosan és akaratlagosan elfordítottam róluk a tekintetemet. Egyik korai misztikus élményem, amitől szerettem volna eltekinteni, tizenhét éves koromban történt. A nagymamám Pearl, és a mostoha nagyapám "Pop-pop" Ben, Kalifornia államból, Bishopból délre autóztak. Néhány órával a távozásuk után csöngött a telefon. Láttam, ahogy apám szorosabbra fogja a kagylót, és a távozásuk után csöngött a telefon. Láttam, ahogy apám szorosabbra fogja a kagylót, és egész teste megremeg. "Ben és anya autóbalesetet szenvedtek" - mondta sietve. "Egy részeg vezető áthajtott az úton és szemből nekik ment. Anya a kórházban van, és ... Ben meghalt". Könnyekkel és "Nem-Nem!" kiáltásokkal reagáltunk. Berohantam besötétített szobámba és a gitáromat öleltem magamhoz vigasztalással. Lejátszottam néhány akkordot, és a zene segített békét teremteni a szívemben. Hallottam, ahogy a szüleim és a bátyám a nappaliban sírnak, és bűntudatot éreztem, amiért én nyugodt vagyok, és nem osztozom a szenvedésükben. Ebben a pillanatban egy ragyogó fényre lettem figyelmes az ágyam lábánál. Ott állt, tisztán, mint a fényes nap, maga Pop-pop Ben. Pontosan úgy nézett ki, mint amikor utoljára láttam őt, skótmintás ingben és kényelmes nadrágban, csak kisebb volt és kissé áttetsző. Valamiféle telepatikus úton világosan közölte velem a következőket: "Teljesen rendben van, hogy így érzel, Doreen. Jól vagyok és minden rendben van. "Aztán a kép eloszlott, már nem volt ott többé. Azzal a bizonyossággal maradtam ott, hogy békés érzésemmel nincs semmi baj. De már én sem voltam ugyanaz többé, mert ettől kezdve folyamatosan tudatában voltam és vagyok az angyalok, és elhunyt rokonaim jelenlétének...