Első világháborús magyar katonatemetők - Az Isonzó Baráti Kör története és a "guruló továbbképzések"

"Ami még megmaradt, és ami még ránk vár" mottó alatt jelentek meg a 30 éves Isonzó Baráti Kör kiadványai. Ami megmaradt és beépült az emberek tudatába, az nagyon kevés, és ami még ránk vár, az hatalmas feladat. De ha nem kezdjük el, akkor az a kevés is semmivé lesz.

Egy térben és időben is hosszú út során összegyűjtött emlékek adják könyvünk lényegét. Az emlékezés szükségessége bátorított arra bennünket, hogy elbeszéljük mindennek a történetét. Jómagam szervezője voltam ezeknek az utaknak, mostani munkatársam pedig Prémus Karina, aki gyorsírással rögzítette a mondandómat, illetve a technikai munkát segítette, továbbá megkereste a képeket e könyvhöz. A Kocsis Tibor - az Isonzó Baráti Kör tagja - által készített fotók arra figyelmeztetnek bennünket, hogyha már a temetőkben nyugvóknak az életét követelte a hadba hívó Osztrák-Magyar Monarchia, legalább az emléküket mentsük meg az utókor számára. Nemcsak tiszteletet parancsolnak, hanem az emlékek megőrzését és széles körben való híresztelését követelik az emlékhelyek. Erre vállalkozott összegzésünk.

Tartalomjegyzék:

Bevezetés 5 I. Kopjafák sorsa az egykori ellenség országaiban, illetve azokban, amelyekkel együtt harcoltunk 8 II. A magyar nyelvű tájékoztatás hiánya és szükségessége 34 III. Miért vagyok én partizán? Fogadjam el a jelzőt, vagy harcoljak ellene, avagy elismerés vagy elítélés 66 IV. Az elit felelőssége és a társadalom elvárásai 69 Befejezés 81