Semper idem

Dorde Lebovic boldog gyerekkora Zágrábban és Zomborban telt, és egy haláltábor kapujában ért véget. A horvát fővárosban és a multikulturális vajdasági kisvárosban modern, többnyelvű, művelt zsidó családban cseperedett a két világháború közti békeidőkben, szerb, zsidó és magyar iskolába is járt. A visszacsatolás gyökeresen megváltoztatta az életét. 1944. április 26-án Zomborról Bajára hurcolták, május végén onnan szállították Auschwitzba. Családjának negyven tagja veszett oda, Lebovics Gyuri, a haláltáborok és a halálmenet túlélője pedig szerb drámaíróvá vált. Egész írói életében a holokauszt tapasztalatát próbálta feldolgozni. Egyetlen regényét egészen pontosan 1990. augusztus 8-án kezdte írni, amikor megcsapta a jugoszláv háború előszele, és a halála napjáig, 2004. szeptember 22-ig dolgozott rajta: a délszláv népek közti háború miatt utal a mű címe az örök ismétlődésre.