A mezítelen Lázár feltámasztása

Dobos Marianne könyve nagyon személyes alkotás. Megírására az a történelmi értesülés ösztönözte, hogy a II. világháború áldozatai között volt egy lengyel származású olasz szerzetes, akit Adalberto (Wojciech) Topolińskinek hívtak.

Topoliński 1939 nyarán elindult Vatikánból Magyarországra, valószínűleg azzal a küldetéssel, hogy összegyűjtse az Apostoli Szentszék által vezetett kanonizációs eljáráshoz szükséges dokumentumokat, majd ugyanezen célból vagy talán azért, hogy XII. Pius pápa háborúellenes tevékenységének bizonyítékait összegyűjtse ezt pontosan nem tudjuk , nekivágott Lengyelországnak. Közben kitört a háború, melynek forgatagában nyom nélkül eltűnt. Milyen sors várt rá? Hogy néztek ki életének utolsó hónapjai? Milyen körülmények között halt meg? És valójában miért is indult el utolsó útjára?

Az az érzésem, hogy a szerző így akarja hozzánk közel hozni, a nemlétből elővarázsolni Topoliński testvér tragikus alakját. És ezen törekvése éppoly megható, mint a szerzetes sorsa maga. Dobos Marianne szenvedélyesen keresi a választ a feltett kérdésekre. Morzsánként gyűjti össze hőséről az igazságtöredékeket. Az olvasónak már-már az az érzése, hogy a könyv írója drámai harcot vív, hogy kiragadhassa hősét a háború áldozatainak névtelen tömegéből. Annál is inkább, mivel részleges tudásunk a minorita szerzetesről szép és nemes alakot rejteget.

Dobos Marianne nem titkolja, hogy erős erkölcsi és érzelmi szálak fűzik a hőséhez. Topoliński vértanúhalálának hipotézisén elmélkedve, megidézi a katyńi tömeggyilkosság áldozatait, XII. Piust védi, feltárja Teréz Anya és Lisieuxi Szent Teréz nagyságának mibenlétét. Elhitetve ily módon, hogy végül elénk tárul majd teljes dicsőségében maga Topoliński minorita szerzetes alakja is.