Rétegek

Ez a harmadik verseskötetem, kedves Olvasó. Az első kötetet (Az utolsó sziget. Versek 2000-ből, 2001) egy év alatt írtam: bátran és gyorsan. Gyakorlott pályatárs ijesztgetett: a második gyengébb szokott lenni. Majd a harmadik! Nem ijedtem meg, és nem is gondolom, hogy gyengébb a Kézírás (2004). Valamennyivel több idő kellett hozzá, de nem az ijedség miatt. Alig több időt vett igénybe ez a harmadik is. Egy híján már készen voltak a versek 2007 nyarán. Nem érleltem, nem csiszoltam, hanem magam és barátaim kedvére olvastam őket, s jórészt folyóiratokban is megjelen­tek. Közben pedig, a minap elkészült a negyedik is, ezt mostanában olvasgatom. Mondhatom, nagy élvezettel. Mint az előző kettőben, s majd a negyedikben, így ebben a harmadikban is 52 vers van, ami csökönyösségre utalna, de következetességnek is nevezhető. Vagy hűségnek. Ahogy a Kiadóhoz is hű vagyok. És a témák hozzám: a legbőségesebben az utcán és utazáskor teremnek. A többi törés és történelem. Most is csatoltam jegyzeteket, mert kedvelem az Olvasót, és mert nem, vagyis nem mindig akarom téves rejtvényfejtésre kényszeríteni. Amit a világhálón meg lehet találni, ott keresse. Illetlenségből is írtam jegyzeteket, melyek - ne haragudjék a kifejezésért - kötelező tartozékok: irodalomtanárként hiába hirdetem éppen az ellenkezőjét, azt szeretném, hogy úgy olvassa a verseimet, ahogyan én. Ezt persze nem gondolom nagyon komolyan. S mert úgyis sejti, hogy nem "mindent" írtam bele a jegyzetekbe, mégsem fogjuk ugyanazt olvasni. Hogyan írtam volna bele, mondjuk, Önt? Gondoljon hát bátran akármit, hisz mostantól Ön írja a kötet verseit!
Déri Balázs