A mesebeli szentmadár - Képek a kolozsvári hivatásos magyar szinjátszás 200 éves történetéből

Két esztendővel ezelőtt ünnepeltük az első hivatásos magyar színtársulat színre lépésének bicentenáriumát. Kétségtelenül jelentős esemény volt 1790. október 25-én a német ajkú Budán, a Várszínházban, majd két nap múlva a pesti Rondellában, hiszen magyar szó csendült fel a színpadon olyan fiatalok szájából, akik a teátrumot, az anyanyelv szolgálatát hivatásuknak tekintették. A Kelemen László nevével fémjelzett társaság kezdeményezését azonban megfojtotta az ellenségeskedés és a közöny. Első fellépésüket követően több mint másfél évig kilincseltek játszóhelyért és játékengedélyért. Végül 1792. május 5-én jutottak újra színpadhoz Reischl ácsmester Duna-parti, színháznak kiképzett fabódéjában. A magyarországi viszonyok azonban továbbra sem kedveztek a magyar színjátszásnak, és az első hivatásos társulat 1796-ban végleg felbomlott. Erdélyben viszont a magyar színház története folyamatos és máig élő. Igaz, itt a magyar nézőjáték előadására egyesült nemes ifjak társulata minden segítséget megkap nemességétől, sőt épp az erdélyi arisztokrácia menti meg és fejleszti tovább az anyanyelvi színjátszást. Még a református fiatalok országgyűléshez benyújtott kérelme előtt napirendi pont az erdélyi parlamentben a nyelvművelés, és Zágoni Aranka György beadványa kapcsán: A Magyar Nemzeti Színház felállítása a társaság teendői között első helyen említendő. A felvilágosodás korának haladó értelmisége készítette elő azt a két évvel korábbi pest-budai eseménynél is jelentősebb pillanatot, amikor mai ismereteink szerint 1792-ben, egy héttel karácsony előtt, december 17-én felcsendült állítólag Kótsi Patkó János ajkáról a Titkos ellenkezés, vagy Köleséri című darab kezdő mondata, és az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság elkezdte működését.