Visszanéztem félutamról

Nosztalgia. Manapság valami érzelgős emlékezést értünk ez alatt a szó alatt, holott eredeti jelentésében a szülőföld iránti vágyakozás fájdalmát, tulajdonképpen a honvágyat jelenti. Alapélménye az irodalomnak, már Odüsszeuszt is ez az érzés gyötörte. Magyar író magyar földön mindig valamiképpen hazátlan volt, legtöbbje Pesten lakott, de vidéken élt. Még inkább így van ezzel az a generáció, amelyet a háború utáni "mélymerítés" emelt a városba. Csoóri Sándor ennek a generációnak alapélményét fogalmazza meg most megjelent írásaiban. Ez az elmúlt negyven esztendő terméséből összeválogatott esszécsokor azt mutatja meg, hogyan tudatosul és fogalmazódik újra a népi kultúra jelentősége egy olyan íróban, aki egy kis dunántúli faluból érkezett az európai kultúra magasába. Alapvető tétele az, hogy a hagyományos paraszti közösségek fölbomlása után a hagyományőrzés feladatát az értelmiségnek kell felvállalnia.