Iszapeső

"Mikor egy-két hónap múltával napvilágra került, hogy Magos Mária és Juhász Laci szeretik egymást, a szülők, bár nem ismerték személyesen a fiút, tajtékot hánytak ellene. Szidták, korholták Máriát: hova gondol? Egy Juhász gyereknek nevelték őt? Olyan családból való fiút minden szemétdombon találhat. Annyi gyerekük van, mint a házinyúlnak. Nyolc! De ez még hagyján, hanem a család! Veszekednek, sőt a szomszédok szerint még lopnak is. És hát az a híres eset a nagybátyjával, Juhász Ádámmal! Részeges disznó volt! A harmincas években az egyik kocsmáros pincérnőket hozatott a faluba, hogy föllendüljön az üzlet. Pincérnők? Ringyók voltak azok, csak hát ez volt az álca-nevük. Lefeküdtek azok bárkivel. És az a bizonyos Juhász Ádám beleszeretett egy ilyen nőbe. Pedig volt már neki családja is, három-négy cseperedő, de otthagyta őket. Feleségét nemsokára a csordakútból húzták ki. Hogyan került bele, máig sem tudják. Ki hiszi el, hogy önszántából? Amilyen istentől elrugaszkodott volt Juhász Ádám, belelökte ő maga. Az asszony cipőit ott találták meg a vályú előtt. Azt pedig valaki úgy húzta le a lábáról...
Egy mefisztói kérdőjelbe botlok: vajon ha ez a három évtizeddel ezelőtt betemetődő dráma tűzhányója nem kezd el újra füstölögni, így alakultak volna-e az események? Vagy legalábbis így alakultak volna-e pontosan? Lehet, hogy Mária nem is lett volna öngyilkos?"