Tenyérnyi selymen végtelen tér - Kínai költők magyar fordításokban

Csibra Zsuzsanna a kínai költészet magyarra fordításának irodalom- és művelődéstörténeti vizsgálatára vállalkozik, melynek során a kínai irodalmi hagyományt nemcsak a kínai civilizáció összefüggésében értelmezi, hanem mint a világirodalmat alkotó szövegegyüttes figyelemreméltó részét is. A Kelet kulturális kincseinek megértésében és megítélésében állandó tényezőként játszott közre a Kelet és Nyugat egymás ellenpólusaként való hagyományos felfogása. A kismonográfia a nyugat ó-európai orientalizmus jellegzetességeit felvázolva közelíti meg a magyar kultúra kelet-orientációját, s elemzi a magyar orientalizmus sajátosságait. A magyar viszonyok között kialakuló s a Keletre irányuló tudományos érdeklődés a nyugati orientalizmus mellett a magyar őstörténeti kutatásoktól kapott erőteljes lendületet. A keleti, közöttük a kínai költészet gazdagságának folyamatos föltárása a versek újabb és újabb értelmezését hívta létre, amely az európai kultúrák s így a magyar irodalom történetében is szükségessé tette a kínai versek ismételt megszólaltatását. A szerző azon költők műfordításait tekinti végig, akik a tolmácsolt versek számát tekintve a kínai lírától a legteljesebb képet igyekezetek az olvasók elé tárni, a kínai költészetben való elmélyedésük pedig saját költészetüknek és a magyar lírának is a javára szolgált. Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor és Faludy György kínai versértelmezéseiben a szerző nyomon követi a magyar műfordításelmélet változásain kívül a kínai költészet befogadásának módozatait, a kínai kultúra megismerésének főbb állomásait, a magyar műfordításokat a közvetítő és a kínai nyelvű szövegekkel összevetve rámutat továbbá azokra a fordítási hibákra, amelyek helyenként komoly félreértésekhez vezetnek.