Rendszerek a kezdetektől a romantikáig - A magyar kritika évszázadai I.

Ha a magyar kritika évszázadait áttekintjük írja Sőtér István , drámai küzdelemre ismerhetünk, mely elébb az elmék felvilágosításáért, majd polgárosodásáért, művelődésünk korszerű, európai szintjéért folyik. Ennek a szintnek számonkérésére a magyar kritika talán következetesebben vállalkozott, mint maga az irodalom. Voltak korszakok, amikor kellemesen éreztük magunkat elmaradottságunkban. Ebből a halálos kellemességből csak a kritikai szó ébreszthetett föl, akár a kritika mondta ki, akár az irodalom. Mert az irodalom maga is kritika kell legyen, az élet, a cselekvés kritikája, melyet az irodalmi kritika csak még inkább nyomósítani hivatott. A Magyar Kritika Évszázadai-nak első kötete, a Rendszerek a középkori kezdetektől a romantika eredetiségprogramjának megfogalmazásáig (a 19. század elejéig) mutatja be a magyar esztétikai-kritikai eszmélkedés fázisait; az elemző-megvilágító tanulmányokat és tanulmányok gondolatmenetét igazoló-hitelesítő szemelvényeket olvasva nyomon követhetjük, hogy az eszmélkedés sokszor gyönyörű, de térben és időben többnyire elszigetelt megnyilatkozásait hogyan váltotta fel a fejlődés lehetőségeit jelző, tudatosító vagy éppen meghatározó irodalomszemlélet.