Elveszített és megőrzött képek

Önéletírás, vallomás, interjú, riport, emlékezés, olvasónapló-szerű könyvkritika, életkép, elbeszélés; mindez egyetlen kötetben. Ezt a formailag heterogén együttest szigorú rendbe foglalja azonban az író szuggesztív személyisége. Éppoly érzelemgazdag kapcsolat fűzi őt egy könyvhöz, egy olvasmányhoz, mint egy múltból fölmerülő gyerekkori emlékhez vagy háborús kalandhoz. A magyar történelem távolabbi múltja is olyan közelről érinti és éppoly szenvedélyesen foglalkoztatja, mint a harminc-negyven év előtti történelem, amelynek már szenvedő résztvevője, szemtanúja volt.
Állhatatos búvára a magyar nyelvnek, kutatója az írás mesterségének. De nem kevésbé érdekli a kertmívelés vagy az ősi mesterségek, amelyekről már csak könyvből szerezhet ismereteket. Nála a munka és a pihenés időszakai egybemosódnak, találkozások és beszélgetések nemcsak az emberi kapcsolatok kiépítésének az eszközei számára, hanem mestersége szakadatlan gyakorlásának is. Mert Cseres Tibor minden idegszálával a saját mesterségének szolgálatában él, az írás életforma, s ezért tágul ki előtte a világ. Ezért tud izgalmasan írni arról is, amit olvas, arról is, amit átél, a valóságban tapasztal.