"Ramszesz, a győzedelmes, a Nap-Király, az Igazság őre": e szavakkal jellemzi II. Ramszesz fáraót az őt mélységesen tisztelő Jean-Francois Champollion, aki a hieroglifákat megfejtve kitárta előttünk Egyiptom kapuját.
Ramszesz neve valóban túlélte az évszázadokat és legyőzte az időt; benne testesül meg a fáraókori Egyiptomnak, a keleti civilizációk szellemi szülőjének hatalma és nagysága. Krisztus előtt 1279-től 1212-ig ült a trónján; hatvanhét éven át tartó uralkodása idején hazája dicsőségének s bölcsességének teljében ragyogott.
Egyiptom földjén az utazó lépten-nyomon Ramszesz művével találkozik, számtalan építmény őrzi az emlékét, melyeket vagy maga építtetett, vagy helyreállíttatott mestereivel. Mindenki hallott a két Abu Szimbel-i templomról, melyeket a királyi pár: a megistenült Ramszesz és hitvese, Nofertari tiszteletére emeltek; s eszünkbe jutott a karnaki templom hatalmas oszlopcsarnoka vagy a luxori templom ülő helyzetében ábrázolt, mosolygó kolosszusa is.
Ramszesz nem egy, hanem megszámlálhatatlanul sok regény hőse; élete valóságos hősköltemény, amely akkor veszi kezdetét, amikor apja, a szintén hatalmas uralkodó, Széti, hozzálát, hogy felkészítse fiát a fáraói hivatásra, s ott fejeződik be, ahol az ezernyi megpróbáltatással teli élet véget ér. Öt kötetből álló regényfolyamot szentelek Ramszesznek, melyek darabjai negyedévenként jelennek majd meg, hogy felidézzék e fáraó rendkívüli sorsát, amelyben oly felejthetetlen személyek osztoztak, amilyen Széti volt és hitvese, Tuja, a csodás Nofertari, a szép Iszet, Homérosz, a költő, a kígyóbűvölő Szétau, a zsidó Mózes és még sokan mások, akik újraélednek e lapokon.
Ramszesz múmiája fennmaradt. A dicső aggastyán arcvonásai erőt sugároznak. A kairói múzeumban a múmiák termének látogatói úgy érzik, a fáraó bármikor felébredhet álmából. A regény varázslata ismét felruházhatja Ramszeszt mindazzal, amitől a fizikai halál megfosztotta. A képzeletnek és az egyiptológia tudományának hála, osztozhatunk aggodalmában és reménységében, átélhetjük kudarcait és sikereit, találkozhatunk az asszonyokkal, akiket szeretett, szenvedhetünk az árulásoktól és örvendhetünk a múlhatatlan barátságokon, melyekben része volt, együtt harcolhatunk vele a gonosz erői ellen és kereshetjük a fényt, melyből minden születik, s amelybe minden megtér.
A nagy Ramszesz... Micsoda útitársa lehet egy regényírónak! A vad bikával folytatott első küzdelme s a Nyugat akácfájának enyhet adó árnya közt ível egy hatalmas fáraó élete; sorsa és Egyiptom sorsa egy volt: az uralkodóé és az országé, melyet szeretnek az istenek. Egyiptom a víz és a nap földje, ahol a becsület, az igazság és a szépség nem puszta szó, hanem a mindennapokban megtestesülő fogalom. Ezen a földön a túlvilági s az e világi összekapcsolódott, az élet föltámadhatott a halálból, a láthatatlan jelenléte kézzelfogható volt; az élet szeretete és az örökkévalóság utáni vágy megnyitotta a szíveket és boldoggá tette az embereket.
Ramszesz Egyiptoma volt ez a föld.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
