Leláncolt ifjúság

Nick visszatért! Szerencsére ugyanott folytatja, ahol a Lázongó ifjúság című zseniális regény végén abbahagyta. Egyik képtelen helyzetből a másikba hajtja a vágy, hogy elveszítse végre szüzességét, és bájos szerelmét ne csapják le a kezéről a jóképű, szellemes, művelt és gazdag vetélytársak. Márpedig az ilyenek gombaként nőnek ki a földből a lány körül. Féltékeny srácok és még féltékenyebb apák, lökött szülők és unott tanárok nehezítik a dolgát, és keserítik az életét. Nickre nem lehet ráfogni, hogy nem leleményes, a legrafináltabb csapdákból is kivágja magát. De közben valahogy még nagyobb és még abszurdabb kalamajkába kerül. Cseberből vederbe, és ez a veder nem is üres. Mondhatni, Nick nyakig ül Payne remek trilógiájának második része sem okoz csalódást. Ilyen pergő, mulatságos olvasmány rég került az olvasók elé. A kamaszkor gondjait, örömeit is kevesen ábrázolják ilyen jól és ilyen nevettetően. A tanárképző főiskolákon tananyagnak kellene lennie, és a diákok fetrengenének az órákon. A Leláncolt ifjúság ugyan a Lázongó ifjúság egyenes ági folytatása, de önállóan is megállja a helyét, melegen ajánljuk azoknak is, akik olyan balszerencsések, hogy az előző könyvet nem olvasták.