Afrika-történeti tanulmányok II.

Afrika 54 (más számítás szerint 55) országa, ha végigtekintünk az elmúlt évtizedeken, változóan vagy háttérbe szorul, vagy éppen előtérbe kerül. Régi és mai történelme viszont kétségtelenül változatlanul rendkívüli sokarcúságával hívja fel a figyelmünket: a gazdag szájhagyományokból áradó mélykultúra szépségeit gyakran háborúk vagy éppen a kiszáradás tragédiái szaggatják. Búr Gábor újabb, második tanulmánygyűjteménye nyilvánvalóan elsősorban történészi szemüvegen át közelít anyagához, azonban sokfelé szakterületet (irodalom, történelem, világvallások, földrajzi jelenségek, gazdasági kérdések stb.) érintő, sokféle régebbi és új jelenséget szemrevételező, illetve elemző dolgozatai a maguk módján mint különös nagyítási lehetőséggel rendelkező prizmák sugározzák ránk a kontinens különfél valóságdarabjait. Miközben persze egyfolytában azt sugallják, hogy Magyarország, ha már a lakosságszámánál jóval nagyobb súlyra tett szert a nemzetközi politikai élet területén, nem feledkezhet meg Afrikáról. Búr Gábor (1956-) 1980-ban Leningrádban szerzett régész-történész diplomát. Hazatérve az ELTE BTK Történeti Intézetébe került. A legutóbbi időkig az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék tanszékvezető docenseként tevékenykedett, jelenleg docens a Karon. Előbb egyetemi doktori (1993), majd PhD (2001) fokozatot szerzett, 2008-ban habilitált. Kutatásai elsősorban a 19-20. századi Afrika, azon belül Dél-Afrika történelmére, illetve az afrikai kontinens napjaink világában játszott szerepére irányulnak.  Főbb művei: Nelson Mandela (1988); Nemzeti eszmék és folyamatok Afrikában (Balogh András szerk.: Nemzet és nacionalizmus, 2002); Az apartheid születése. A gyarmati önkormányzat visszaállítása Dél-Afrikában, 1906-1907 (2010), A szubszaharai Afrika története - 1914-1991 (2011), Afrika-történeti tanulmányok (2011), Angola - országismeret (in: Besenyő János - Búr Gábor - Horváth Sándor: Magyar katonák és rendőrök az ENSZ angolai békeműveleteiben, 2013)