A köznép babonái és balvélekedései ellen való Prédikátziók - Nagy-Bajom, 1824-25

Budai Pál református lelkész és esperes iskoláit Debrecenben és a német pietizmus iskolájában, Jénában végezte, majd Somogyba került, ahol először lelkészként, majd a somogyi kerület espereseként dolgozott. Szoros kapcsolatba került a pápai református iskolával, püspöke és az iskola könyvtára és szellemi sugárzásának hatása alatt írta prédikációit, amelyek hat hatalmas kötetbe rendezve maradtak fenn a Dunántúli Református Egyházkerület kézirattárában. Ebből kerülnek kiadásra a babonák és balhiedelmek, balvélekedések ellen való prédikációi, amelyek az élet egész területén számba veszik a helytelen, babonás viselkedést és annak következményeit. E prédikációk tehát kitűnő forrásai a folklorisztikai kutatásoknak, de például jelentősek a köznépi mentalitás történetének alakulását illetően is, mint a debreceni száraz, racionális teológiai szemléletet felváltó felvilágosodott tudományos gondolkodásnak egy kicsit pietista ízű, érzelmesebb változatú prédikációi, amelyek a népi gondolkodás közelébe férkőzve bontakoztatják ki tanításukat és programjukat. A szövegek a művelt felső osztályok és a köznépi gondolkodás határán keletkeztek, és, minthogy a maguk idején csak szóban, a szószéken hangzottak el, a műveltség átadásának szóbeli formációját jelentik az ekkor is még mindig inkább szóbeli református műveltség továbbításában a felvilágosodás felfokozott könyvkiadásának idején. A kötet teológusok, irodalmárok és folkloristák számára egyaránt fontos forráskiadvány.