Piszkos Fred almája

Húsz év harminchat — zömmel napi- és hetilapban — megjelent írása vár az olvasóra ebben a kötetben. Időrendben az első a legendás kiadó, Cserépfalvi Imre halálakor készült, az utolsó pedig néhány hete az országot megrázó vörös-iszap-tragédia kapcsán. Az első cikkek akkor készültek, amikor épp a tudatlanság fátyla alatt váltottunk rendszert, és ütvefúróval bontottuk az államot. A későbbiek abban a korban, ahol a vélemény szabad lett, a gondolat már nem bűn, a szöveggé formált tudás pedig nem szentírás. Az ütvefúró útközben elveszett. Braun Róbert vállalja a véleményét, és vallja azt is: ez a vélemény vitatható, sőt vitatandó. Mert a vita - a meg- és nem a legyőzés - az, ami kimozdít a fejlődést lehetlenné tevő status quóból. Csak az értékválasztás kötelező - így szól a Piszkos Fred almája egyik cikkének címe, s nyugodtan hozzátehetjük: az értékek vállalása is az. Akkor is, ha azok hívó-, de akkor is, ha éppen szitokszóvá válnak. Braunnak a húsz év számos szereplehetőséget adott - volt egyetemi hallgató, újságíró, főszerkesztő; alkotott véleményt történészként, és alakított politikát kabinetfőnökként; képviselt államot főhivatalnokként, alapított Indexet; áll katedrán docensként; épít márkákat, és tervez stratégiát. És írt: az e kötetbe válogatott cikkeket, például. S hozzájárult mások beszédeihez - s köszönet ezeknek a másoknak, hogy itt és most közülük kettő (újra) olvasható. Olvassák, vitassák, ismerkedjenek meg Piszkos Fred almájával!