Az időjáró jelentéseiből

Bratka László kisprózai műveiben olyan - vélhetnénk, egymástól távoli - jelenségek ötvöződnek egyenrangú elemként, mint a transzcendens fogékonyság, keresés, a szómágia, az őskultúrák iránti csodálat, az avantgárd, a magyar és egyetemes kulturális hagyományokhoz való kapcsolódás, az abszurd, a humor, a szívsajdító érzelmesség, a gyakran cinikus és brutális hétköznapi valóság megjelenítése. Tartalmuk szerint mintha azt az őseredeti, de mindig aktuális kérdést dramatizálnák, hogy "ki vagyok, mi a helyem a világban?". Pontosabban, mintha Bratka László fogalmazásában így hangzana a kérdés: "milyen módokon léphetek a mindig más folyóba - hogyan vonhatok le következtetéseket a folyó és a saját természetemről? - miközben én is mindig más vagyok, és csak az biztos, az a kiindulópont, hogy folyó is létezik, én is vagyok". Szerzőnk az orosz irodalom világhírű íróinak munkáit fordítja; közülük többek (például Vlagyimir Nabokov, Oszip Mandelstam, Danyiil Harmsz) szellemi vagy stílusformáló hatása felfedezhető műveiben, mások (például Viktor Pelevin, Viktor Jerofejev, Vlagyimir Szorokin) mágikus látomásaihoz közel áll világérzékelése.