Álarc nélkül

A dunántúli kastélyban, egy csendes téli délutánon, tizennégy asszony, miközben férjeik, barátaik vadászaton távol vannak, a háziasszony által megteremtett csodálatos hangulatnak engedve, életük egy olyan epizódjáról lebbentik fel a fátylat, mely féltve őrzött titkuk. Álarc nélkül a megtörtént élmény boldog, vagy szomorú perceiről mesélnek egymásnak. Ezen a délutánon életükből a legszebbet, a legdrágábbat visszaálmodják. Egy-egy történet szinte novellaszerű megjelenítése a későbbiekben regényként jelenik meg. E mű felejthetetlen élményt jelent nőnek és férfinek egyaránt, mert egymáshoz kapcsolódó életük titkait mutatja meg művészi kifejezőerejével a legigazibb mester. (Bozzay Margit)